←   3. Feldől                                         5. Beszorult   →




4. A pohárból is kifröccsen



    "Csak kicsit odébb akartam tolni a poharat, és már ettől kilöttyent!" mentegetőzött Dr.Doktor felesége előtt, miközben törölgette reggeli tejeskávéját az absroszon. (Felesége persze ettől kiborult.)
    De miért is fröccsent ki? Ha a pohár tisztelettudóan, súrlódás nélkül csúszott volna az abroszon (mint a western-filmekben minden fizikus láthatja), akkor Dr.Doktornak is több maradt volna bögréjében.
    A fizikakönyvek rengeteget írnak a súrlódásról: mikor hasznos és mikor haszontalan, hogyan lehet növelni és csökkenteni. Mindenképpen jobb, mint a veszkedés, de lelkünket is ugyanúgy edzi és fényesíti ez a súrlódás, vagyis csiszolás, mint a gyémántot! Mennyi súrlódást, kopást, hőfejlődést kell szegény koszos, frissen kibányászott gyémántnak elviselnie, mire csillogó, értékes (szén)kristállyá válik!


    No, ne lelkizzünk tovább, mi a megoldás Dr.Doktor tejeskávé-problémájára? Előre jelzem, hogy vasárnapi ebédnél minden leveses- és szószos- tányér és tál is hasonlóan viselkedik, minden abroszon (akár damaszt, akár "viaszosvászon")!
    Először is, a tapadási ("álló") súrlódás sokkal nagyobb, mint a csúszási ("mozgó") súrlódás. Emiatt a bögre "elindításakor", vagyis a mozgatás legelején először nem akar elindulni. Emiatt fokozzuk kezünkkel az erőt a bögre odébb mozgatásához, és a nagyobb erő hatására hirtelen "meglökődik" a bögre. Ekkor pedig a benne levő folyadék tehetetlensége miatt nem tud (nem "akar"?) a bögrével együtt odébb menni, vagyis - feneke alól elmegy a bögre, a folyadék pedig fenékre, pontosabban az abroszra lepottyan. (A tehetetlenségről a 9. Ne légy tehetetlen! fejezetben mesélünk részletesebben.)
    Hű, ez szép fizikai magyarázat volt, de a háziasszonyokat ez nem szokta meghatni. Egyik megoldás: az abroszt levesszük, a puszta asztalon tologatjuk a bögrét és a tálakat. Ez kísérletnek izgalmas, de vasárnapi ebédnél nem megy. Jobb megoldás: a tálat (tányért, bögrét) kicsit meg kell emelni (kb. 1/10 mm elég) a mozgatás legelején, utána már bátran mozgathatjuk! Persze, ezt meg kell tanítanunk családtagjainknak is, aminek legegyszerűbb módja: olvassák el ők is ezt a honlapot!
    Hasonlóan, minden nehéz (szekrény, komód, TV, Trabant, 30 évnél öregebb számítógép, stb.) tárgyat megmozdításakor kicsit (kb. 1-2 mm) meg kell emelnünk!
    Derekakra vigyázni!


    Észrevettétek-e, hogy ha valamit ki akarunk húzni (szög falból vagy fából, boros-, pezsgős- vagy jack- dugó, nagyobb karó a kertben, sőt a fogorvos is a fogunkat), akkor húzás közben, ösztönösen forgatjuk is azt a valamit jobbra-balra! Ez jó módszer, hiszen most említettük: a csúszási súrlódás sokkal kisebb, mint a tapadási súrlódás. Tehát, ha azt a beszorult sikerül kicsit (jobbra vagy balra) elfordítanunk, ekkor megcsúszik a lyukban, és ekkor talán könnyebben ki tudjuk húzni. (Ne csak pezsgőbontás közben jusson eszünkbe a tapadási és a csúszási súrlódás, hanem fizika érettségin is!)
    A téma népszerűségét jelzi, hogy az Interneten számtalan egyéb ötletet találunk dugó kihúzására, mint például:
http://www.hogyankell.hu/Kinyitni_a_bort_dugóhúzó_nélkül ,
http://www.wikihow.com/Open-a-Wine-Bottle-Without-a-Corkscrew ,
https://www.youtube.com/watch?v=ls2nitVH0o0 .


    Nyár elején bizony két és fél méteres szőlőkarót kellett (volna) kihúznom a kertben, legalább egy méterre volt leverve a földbe. Már az elfűrészelésén gondolkodtam, de szerencsére nem volt időm. Az idei (2014) rendkívüli esős nyár azonban segített: a fold annyira megpuhult, hogy minimális (férfias!) erőfeszítéssel, kézzel ki tudtam húzni!
    Mi a tanulság? A régi öregek sokszor mondogatták, hogy ha kőkeménységű a föld, akkor jól öntözzük meg, vagy várjuk meg az esőt. Akár kert- akár gödör- ásás, vagy krumpli kiszedése előtt! Tehát a víz megpuhítja talajt!
    A szőlő- (uborka- stb.) karó keresztmetszete általában háromszög vagy négyszög alakú. Miért? Nem csak azért, mert az akácfát könnyű hasítani vagy háromszög keresztmetszetűre fűrészelni, hanem az ilyen alakja miatt a karó a földben stabilabb: nem fordul el, nem dől meg, ha jó irányban verik le.
    Egyébként az akácfa olcsó és keményfa, kopásálló, ellenálló és lassan korhad, (olajos vagy festékes) felületkezelés nélkül is évekig jól bírja az időjárás viszontagaságait. Ezért is használják parkettának, kerítésnek és karóknak, cölöpöknek, azaz kerítéslábnak. Ritkábban törnek el, mint a betonkarók! Természetesen érdemes alaposan, jó minőségű szerrel kezelni!


    Éppen az ellenkező problémánk van jelen minden pillanatban, amikor motorral, autóval, biciklivel vagy csak úgy, gyalogosan közlekedünk: szeretnénk, ha a súrlódás minél nagyobb lenne. Soha ne feledjük: Egy autó mindössze négy gyermektenyérnyi felületen érintkezik az úttesttel! Eközben egy autó (üres) tömege legalább 1000kg! "Túdjuk: kanyarban, vizes, havas utakon duplán kell vigyázni", hallom a diákok kórusát.
    Elmesélem két megrázó, tanulságos élményemet! Több mint 20 éve történt, de még ma is minden részletre viágosan emlékszem. Havas, lejtős úton parkoltam két autó közé, lassan haladtam, de a a kerekek "megcsúsztak", vagyis a fék fogta a kerekeket, álló kerekekkel csúsztam, mint egy szánkó. Az egyik (álló) autóhoz vészesen közeledtem - meleg helyzet volt! Hirtelen eszembe jutott a fizikaórákon tanult trükk: "Résnyire" (kicsit) óvatosan elengedtem a féket, és óvatosan ismét, leheletfinoman fékeztem. A kerekek ismét lassan gurultak, de eközben a fékek lassították az autót, végül megállt. Ekkor már nyugodtan, jó erősen lenyomhattam a lábféket, behúztam a kéziféket, köveket tettem a kerekek mellé, és azóta hóláncot használok!
    Ha gyalog csúszunk meg, sajnos ez a "fék ki, fék be" technika nem megy, csak egy bot. Ezért van nálam télen mindig egy nagyméretű, összecsukott esernyő!
    Két héttel később szépen (vagyis erőteljes lassítás vagy gyorsulás nélkül) vezettem, szintén havas úton, egészen addig, amíg meg nem álltam kicsit pihenni. Elindulni azonban nem sikerült, sőt a kerekek egyre jobban beásták magukat a hóba. Szerencsére kislapát és kisvödörnyi homok mindig van nálam (nem csak nyáron!), ez segített!



           


    Nem a legkeményebb köveket, téglákat, mint például zsírkő (szteatit), mészkő, homokkő, Ytong- vagy régi, málló agyagtégla vagy akár vizesen kőkeményre gyúrt és napon megszáradt homok, ma már nem szoktunk ugyan minden nap egymáshoz dörzsölgetni hosszasan, ide-oda, össze-vissza körkörösen, de megesik (például, ha kísérletezünk, vagy kisfiunk akar szobrász lenni). Azonban, nem is olyan régen még így (is) törték-őrölték a magvakat.
    Síkfelület szinte soha nem marad a dörzsölt felület, előbb-utóbb kis bemélyedés lesz az egyiken, és ennek kiegészítője (szaknyelven pozitív és negatív formák) a másikon. Alaposan megvizsgálva ezt a mélyedést és púpot, mit látunk: mindkettő gömb! "Ezen mit csodálkoztok?" - kérdezi a matematikus: "A gömb az egyetlen felület, amely képes önmagában bármilyen irányban elmozdulni." Márpedig mi a két "követ" össze-vissza mozgattuk egymáshoz képest!
    Ugyanez a "gombócgyúrás" matematikája is: a konyhában két kezünkben össze-vissza gyúrogatjuk a tésztát, és nem a ami ügyességünk miatt, hanem a matematika törvényei szerint alakul ki a szép, szabályos gömb alakja!
    A folyami kavicsok pedig azért sima, legömbölyítettek ("gömbölyűek" de nem gömb alakúak), mint jól tudjuk, mert több évezred alatt egymást koptatták - ez is színtiszta matematika (jó, kis fizikával).
    A témáról fényképet is találhatunk az Élet és Tudomány folyóirat 1963/34.számában.


        A bogáncs ugyan nem a súrlódás miatt kapaszkodik körmeivel a ruhánkba - tessék éles szemmel vagy nagyítóval alaposan szemügyre venni - de egy nagyon hasznos valami. Ugyanis a cipőinken, ruháinkan található tépőzár ugyanez, csak műanyagból. Tessék ezt is alaposan megszemlélni egyszer! A széles körben használt szigony, kampó (racsni) is a természetből lett "lemásolva"!









←   3. Feldől                                         5. Beszorult   →




Szalkai István
Pannon Egyetem
Matematika Tanszék
Veszprém
szalkai@almos.uni-pannon.hu
2014.12.03.