←   23. Hőtágulás                                         25. Bűvésztrükkök   →




24. Egy kis kémia



    Hát a protonok, neutronok, kvarkok, Shrek, ... mind a legutóbbi évek találmányai. Nagy-, déd- és ükszüleink enélkül is kitűnően kiismerték magukat a különféle vegyszerek között. Elég csak felütnünk egy régi háztartási tanácsadó könyvet (vagy: "fiatal háziasszonyok könyve", stb.), mint például családunk kedvenc, salátává lapozott Vilma Néni (özv.Jakab Mihályné, szül.Karácsony Vilma) könyveit:

           
      (1955)
http://bookline.hu/ . . . 		      (1958)
http://www.antikvarium.hu/ . . . 		      (1965)
http://www.antikvarium.hu/ . . .

    A könyvek itt-ott még kaphatók antikváriumokban, fellelhetők könytárakban, de leginkább nagyanyáink könyvespolcain vagy asztalfiókjaiban. Talán újabb kiadások is lesznek egyszer.


    A só

    Nos, például mihez és miért használjuk a konyhasót? (A "só" szakkifejezés a kémiában általánosan jelenti az összes bázis-lúg párt, például a rézgálic és vasgálic is sók, ezért vagyunk kénytelenek mindig nyomatékosan konyhasót mondani.)
    Használhatjuk például régi, nagyon "megfeketedett" réztárgyak tisztítására, amikor is a "patina" és a kosz már levakarhatatlan fekete bevonatot képez. Tegyünk kis tálkába kb. féldeci higítás nélküli ecetet (a boltban kapható 20%-os ecet megfelelő) és egy (csapott) kiskanál konyhasót. A sót elkeverve az ecetnél "kicsit" maróbb folyadékot kapunk, ami pillanatok alatt leviszi a koszt a réztárgyról, előtűnik a várva várt sárga szín!
    Vigyázat: a maró folyadék a rezet is kikezdi, tehát csak óvatosan kenegessük vele a fekete részeket, és mielőbb öblítsük alaposan le a réztárgyat bő vízzel, még egy csepp keverék se maradjon rajta. Vagy inkább készítsünk hígabb keveréket és legyünk türelmesek, tovább sikáljuk óvatosan a régiséget. A bő vizes öblítés most se maradjon el! Legvégén pedig ajánlatos a rezet valamilyen fényesítő pasztával bekenni. Ez nem csak a csillogó külső miatt lényeges, hanem ecetes-sós durva kezelésünk nyomait is enyhíti, és elzárja a levegő elől a rezet, vagyis az oxidálást ("patinát") is lassítja. Mielőtt elfelejtem: a réz küszöböket is szokták lakkozni: szintén csillogó sárga marad évekig, és kevésbé is kopik.
    Hoppá! Ha az általunk készített folyadék a rezet is kimarja, akkor a bőrünkre és szemünkbe semmi esetre se kerüljön, és (természetesen) kezünket is alaposan öblítsük le tiszta vízzel!
    Most jut eszembe: a salátákba is ecetet és sót szoktunk tenni (és néha még hagymát, cukrot,...)! Le szoktuk nyelni ezt a veszélyes keveréket? Igen, de micsoda különbség: a salátaléhez csak egy kanál ecetet és egy pár csipet sót teszünk majdnem fél liter vízhez, tehát nagyon nagy mértékű (majdnem százszoros!) higításban! (Persze, még cukrot is teszünki a salátalébe.)
    De miről is van szó? Mármint, milyen kotyvalék keletkezik a só és ecet találkozásakor (függetlenül a higítástól)? Sósav (azaz "klór-sav")! Tessék megszagolni! Aki nem hiszi, még ki is számolhatja:

Nátrium-Klorid + Ecetsav = Nátrium-Acetát + Sósav
NaCl + CH3COOH = CH3COONa + HCl

Bizony, nagyon lényeges a higítás! De a nagyon enyhe sósav kell a salátához (főleg kedvencemhez: a nyers, apróra vágott káposzta-savanyúsághoz): kicsit meggyengíti (roncsolja) a rostokat, puhább, emészthetőbb lesznek a saláta keményebb részei. Kicsit pótolja a gyomorsavunkat is (vannak, akik még isznak is kicsit a salátaléből). Ha elteszünk kis maradék salátát délutánra, akkor hamar megfonnyad, mert a sósav tovább dolgozik, akármilyen gyenge is.
    Az ecettel (só nélkül!) konyhai és fürdőszobai tárgyakról, mosógépből (!) a vízkövet is könnyen le lehet törölni, ráadásul a krómozott felületeket nem teszi tönkre. A vízkő és a konyhasó, bár ugyan elég távoliak, de mégis rokonok ... .

    De száraz sót szórunk a szőnyegre, abroszra, ha "véletlenül" valami kiömlött (víz, vörösbor vagy netán babapisi ,...). Ugyanis a só nagyon sok nedvességet tud és akar magába szívni, sőt még a szőnyegből is kiszívja a folyadékot! (Ennek ellenére jó pár evőkanál sót kell kiszórnunk!) Pár óra elteltével egyszerűen csak össze kell söpörni a sót a szőnyegről, a szagtalanítást illetően pedig ugorjunk az "Illatok" alfejezetre.     A konyhasó helyett a legtöbb kémiai só, akár a fehér por alakú rézgálic por is megfelelő lenne, mert a száraz sók általában kristályvizet szeretnének felszívni környezetükből. A konyhasót is ezért kell száraz helyen tartani, különben a nedvesség hatására összeáll, nekünk kell szétdarabolnunk ismét. A sötétkék rézgálic kristály már több vizet nem tud felvenni, előtte hevítéssel el kellene belőle távolítani a kristályvizet.
    Alig száz éve az elektromos csengők áramforrásához is (elem és akkumulátor hiányában) sóoldatot használtak, ezt még Kosztolányi Dezső Édes Anna regényének kezdő lapjain is megörökítette (http://mek.oszk.hu/04700/04772).
    Ezt magunk is könnyen kipróbálhatjuk: kis pohárkába sűrű konyhasó oldatba két különböző fémet teszünk, legjobb a cink és szénrúd páros. Egy kis (1.5V) égőt vagy LED-et hozzákötve már kész is a sikerélmény! Konyhasó helyett szalmiáksó vizes oldata még jobb lenne.

    Tehát Márton királynak valóban igaza volt: a (konyha)só nagyon fontos, az élet minden területén nélkülözhetetlen. Nem véletlen, hogy a sóbányák évszázadokig királyi monopóliumok voltak, sóhivatalok működtek, a nagyrabecsült vendéget sóval és kenyérrel fogadták, sok helyen sóval fizettek. Egy második világháború idején, szibériai munkatáborból megszökött rab (eredetileg angol repülőtiszt), bujdosása során kis faluban tapasztalta, hogy a sót kis dobozkában tartották, mint az ékszereket, és csak ünnepnapokon vettek belőle egy csipetnyit!
    Végül ajánljuk még a Wikipédia Konyhasó cikkét is: http://hu.wikipedia.org/wiki/Konyhasó .




       

    A tea és a savak

    Miért világosodik ki a tea, ha citromot cseppentünk bele? Ugyanazért, amiért a szénsavas ("buborékos") víztől ("szódavíz"). A tea mindenféle savanyú, vagyis savas kémhatású vegyülettől világosabb lesz. A tea tehát nagyszerű savasság-jelző (indikátor)! Természetesen natúr teáról beszélünk, a "kutyult" filterekben nem tudom, hogy mennyi a teafű és az adalékok aránya!
    Hiszen tanultuk kémiából, hogy a savak (többek között) fehérítik a ruhákat is, vagyis "kiszedik" belőlük a szinező anyagokat. (Kétszeresen is vigyázat: a Hypo nem savas, hanem lúgos kémhatású.)
    A teához kipróbálhatjuk a lakásunkban található savanyú oldatatokat, mint például frissen facsart savanyú almalé (a dobozos nem jó az adalékok miatt), aszkorbinsav (natúr C-vitamin tabletta vagy por), borkősav, citromsav tabletta, szalicilsav (a zacskóra csak "szalicil" van írva), savanyú káposzta leve, stb.
    A szénsavas teát nagyon tudom ajánlani nyári üditőitalnak. Az Orosz kóla receptje: sűrű, fekete tea, szénsavas ásványvízzel tetszés szerint higítva, be a fridzsiderbe: "Lúcssij, csem Kokakola" !
    A legrégebbi savas vegyület az ecet, róla már az első fejezetben is írtunk. Már az ókorban is jól ismerték és sok mindenre felhasználták, lásd például a Wikipédián: http://hu.wikipedia.org/wiki/Ecetsav .
    A savanyú káposzta nem ecettel készül, hanem a legyalult és (megfelelő körülmények között) hosszabb ideig érlelt káposzta: levegőtől elzárva biológiai folyamatokkal, elsősorban tejsavas erjedéssel készül ( http://hu.wikipedia.org/wiki/Savanyú_káposzta ).
    A sósav és kénsav nagyon maró, veszélyes anyagok, nem szabad velük otthon kísérleteznünk! Tessék nagyon vigyázni az autóakkumulátorokkal!

    A szódabikarbóna

    Ezt is fillérekért kapjuk az élelmiszer boltokban (patikákban kicsit drágább a "magi-díj" miatt), kis zacskóban. Tudományosan NaHCO3 , nátrium-hidrogénkarbonát, nátrium-bikarbóna, régiesen kettedszénsavas szikeny. Sok vegyipari folyamat mellékterméke, a környezetre ártalmatlan.
    Enyhén lúgos, vízben jól oldódó (só), így a savakat semlegesíti. Tehát, ha túl savanyú (ecetes, citromos) volt az ebéd vagy vacsora, vagy csak egyszerűen túl sok a gyomorsavunk, vagyis "ég" a gyomrunk, akkor csipetnyi szódabikarbonátot feloldunk egy kis vízben és máris jobban vagyunk. (Nem kell sem orvosunkat, sem gyógyszerészünket megkérdeznünk.) A böfögés jó jel, mert a savak semlegesítésekor szén-dioxid szabadul fel.
    A szódabikarbónát már az étel készítésekor is (óvatosan!) használhatjuk, ha túl savanyút készítettünk, például, ha túl sok ecetet tettünk bele. Nem kell kidobnunk, elég csak egy csipet szódabikarbóna.
((( Csak nagyon halkan mondom: a szódabikarbóna nagyon távoli rokona az építőiparban használt mésznek, ami viszont nagyon lúgos, maró hatású, veszélyes anyag.)))
    A szódabikarbónát nagyon sokoldalúan használják szinte az élet minden területén. Csak egy rövid felsorolás: izzadás csökkentése; fésűk, kefék tisztántartása; fogak fehérítése; szagtalanítás (például szőnyegek); zsír-, kávé- és teafoltok eltávolítása ruhákról, szövetekről; makacs szennyezések tisztítása edényekről, csempékről, hűtőgépből, sütőről, stb.; ezüst tisztítása (patinamentesítése: kis tálkába vagy pohárba tegyük az ezüst ékszert szódabikarbonát-oldatba pár órára, majd öblítsük le); gyomorégés megszüntetése; sütőpor helyettesítésére (valamilyen savanyú alkotórésszel, pl. dinátrium-foszfáttal és keményítővel keverve); haj, fejbőr korpátlanítása; kórházakban sok célra, szálka eltávolítása (lásd például http://www.wikihow.com/Remove-a-Splinter-with-Baking-Soda); rovarcsípés, viszkető bőr kezelése; ... .
    A szódabikarbónárol részletesebben olvashatunk még a Wikipédián: http://hu.wikipedia.org/wiki/Nátrium-hidrogénkarbonát .

    További praktikák

    Ha kellemetlen illatot (például penész) vagy molyokat szeretnénk elhessenteni, nem kell a boltba futnunk! A szemes vagy őrölt kávé, a levendula, fenyőgally, ecet vagy szódabikarbóna máris eltünteti a kellemetlen szagot! Igaz, ezt úgy teszi, hogy neki van erős szaga, vagyis elnyomja a saját szagával! Előre szólunk, hogy nem mindenki szereti az erős kávé-, ecet- szagot, tehát előtte kérdezzük meg családtagjainkat, házastársunkat.
    Hasonlóan jó szolgálatot tesz a (hámozott) krumpli (népiesen pityóka) a levesben vagy főzelékben: ha túlfűszereztük az ételt, akkor egyszerűen tegyünk bele egy közepes krumplit, akár egészben is, és egyszerűen főzzük tovább az ételt.
    Skanzenben, népművészeti bemutatókon figyeljük meg vagy kérdezzük meg a ruhafestés régi fortélyait. Magam is elcsodálkoztam: csak gyűjtött növényekből elő tudják csalni a szívárvány minden árnyalatát, pompás színű ruhákat, anyagokat láthatunk!

    A tanulság

    Nem kell mindig a boltokban, drogériákban mindenféle drága (ráadásul ismeretlen) vegyszert vennünk, sokszor filléres, otthon vagy a kertünkben, erdei kiránduláskor található anyagok is segítenek. Tanlmányozzuk nagyanyáink praktikáit, baszélgessünk velük, vagy olvasgassuk régi könyveiket!


    Végezetül Hervé This Az atomoktól a sajttortáig című, élvezetes és tanulságos könyvét ajánlom:


http://www.typotex.hu/book/87/ . . .
http://okekonyvklub.com/ . . .

Itt nem a gyakorlatias praktikákon, hanem inkább a kémiai magyarázatokon, a főzés közben lejátszódó fizikai folyamatok alapjain van a hangsúly. De megismerhetjük belőle a francia konyhát és azt, hogy a madarak hogyan gondozzák tojásaikat. Egy idézet a könyvből: "tulajdonképpen a konyhában egyetlen munka sem nehéz!".

    Jó étvágyat!









←   23. Hőtágulás                                         25. Bűvésztrükkök   →








Szalkai István
Pannon Egyetem
Matematika Tanszék
Veszprém
szalkai@almos.uni-pannon.hu
2014.12.03.